- Hát maga meg hogy került ide? – torpan meg Micike a saját nappalijába lépve. A szőnyegen ácsorgó férfi tétován megvakarja kopaszodó fejét, és vállat von.
- Én is épp ezt kérdeztem magamtól.
- Nem tudja, hogy került egy idegen lakásába? – háborodik fel Micike.
- Én… azt hiszem… ön a feleségem.
- Na, ne nevettessen! – méri végig Micike. A férfi elvörösödik, válla előreesik az önbizalomhiány súlyától. Ő is jól megfigyeli a nőt, a csípője kerekded, a szeme sarkában van néhány aprócska ránc is, mégis vonzónak találja.
- Nézze meg a képeket, kérem! – mutat remegő ujjal a szekrény egyik polcára. Azon több fotó áll, amely Micikét és őt ábrázolja. A nő közelebb lép a képekhez, szeme elkerekedik.
- Ez lehetetlen.
- Én is így hiszem… és mégis igaznak tűnik.
- Már miért mentem volna én magához? – húzza ki magát Micike.
- Elképzelni sem tudom – vallja be a férfi. – Esetleg kideríthetnénk egy vacsora mellett… Már ha szeretné… - pirul el.
- Tud főzni? – érdeklődik Micike.
- Azt hiszem, igen – bólint a férfi. A nő oldalra döntött fejjel még egyszer végigméri.
- Én is épp ezt kérdeztem magamtól.
- Nem tudja, hogy került egy idegen lakásába? – háborodik fel Micike.
- Én… azt hiszem… ön a feleségem.
- Na, ne nevettessen! – méri végig Micike. A férfi elvörösödik, válla előreesik az önbizalomhiány súlyától. Ő is jól megfigyeli a nőt, a csípője kerekded, a szeme sarkában van néhány aprócska ránc is, mégis vonzónak találja.
- Nézze meg a képeket, kérem! – mutat remegő ujjal a szekrény egyik polcára. Azon több fotó áll, amely Micikét és őt ábrázolja. A nő közelebb lép a képekhez, szeme elkerekedik.
- Ez lehetetlen.
- Én is így hiszem… és mégis igaznak tűnik.
- Már miért mentem volna én magához? – húzza ki magát Micike.
- Elképzelni sem tudom – vallja be a férfi. – Esetleg kideríthetnénk egy vacsora mellett… Már ha szeretné… - pirul el.
- Tud főzni? – érdeklődik Micike.
- Azt hiszem, igen – bólint a férfi. A nő oldalra döntött fejjel még egyszer végigméri.
- Akkor talán ez lehet az egyik ok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése