Ismerős idegenek - Spirit Bliss 1. feladat

- Hát maga meg hogy került ide? – torpan meg Micike a saját nappalijába lépve. A szőnyegen ácsorgó férfi tétován megvakarja kopaszodó fejét, és vállat von.
- Én is épp ezt kérdeztem magamtól.
- Nem tudja, hogy került egy idegen lakásába? – háborodik fel Micike.
- Én… azt hiszem… ön a feleségem.
- Na, ne nevettessen! – méri végig Micike. A férfi elvörösödik, válla előreesik az önbizalomhiány súlyától. Ő is jól megfigyeli a nőt, a csípője kerekded, a szeme sarkában van néhány aprócska ránc is, mégis vonzónak találja.
- Nézze meg a képeket, kérem! – mutat remegő ujjal a szekrény egyik polcára. Azon több fotó áll, amely Micikét és őt ábrázolja. A nő közelebb lép a képekhez, szeme elkerekedik.
- Ez lehetetlen.
- Én is így hiszem… és mégis igaznak tűnik.
- Már miért mentem volna én magához? – húzza ki magát Micike.
- Elképzelni sem tudom – vallja be a férfi. – Esetleg kideríthetnénk egy vacsora mellett… Már ha szeretné… - pirul el.
- Tud főzni? – érdeklődik Micike.
- Azt hiszem, igen – bólint a férfi. A nő oldalra döntött fejjel még egyszer végigméri.

- Akkor talán ez lehet az egyik ok.

Kozári Dorka 1. feladat

– Egy gyerek! Hogy került ez ide? Ki vagy te?
– Én… én csak… El kellett jönnöm. Éjszaka jöttek, tízen…, először a tüzünket támadták meg, aki ott ült, a nagybátyám, a nagynéném és Jelik, őket egy hang nélkül mészárolták le. Aztán a kunyhókat kezdték gyújtogatni, apám kunyhóját hagyták utoljára…, engem, és anyámat kiterelt az erdőbe, azt mondta, nem szabad sikítani, és mi megígértük. Apám, és Ailo, meg még néhány ember botokkal és késsel kiálltak ellenük. Egyenlőtlen küzdelem volt, a mieink álmukból ébredtek…, fáradtan, vadászat után voltak. Nem hiszem, hogy valaki túlélte. Anyám annyi rénbőrt szedett össze a karókról, amennyit csak elbírt, azt mondta, ne legyen az övék… Hiszen ezért jöttek, a bőrökért, tudták, hogy sikeres volt a vadászat.
Anyával sokat mentünk, a bőrök nehezek voltak, és ő egyszercsak megállt.
– Most halt meg az apád – mondta. Nem tudom, honnan, de tudta, és akkor már én is tudtam, hogy vége... Akkor anyám leült egy fa tövébe, a karjába vett, és jojkált*. Úgy halt meg, hogy jojkált. A bőröket elrejtettem, kéreg és levelek közé, tudom hová, még emlékszem, vissza tudok menni értük. Ez tegnap volt, azóta jöttem. Találtam bogyókat, és vizet is, mégis éhes vagyok… és fáradt. Én csak… én csak fáradt vagyok…

* Jojka = számi ének, varázsének. Bede Anna lapp versfordításai után használatos így, magyar ragozással is.

"Hogyan kerültem én ide?" - Lovranits Júlia 1. feladat

Hogyan kerültem én ide? Hiszen az előbb még madár voltam! Fészket építettem, tojásokat melengettem. Ember voltam, sírtam, tüzet gyújtottam, vacsorát készítettem, utaztam. Voltam szarvas, kutya és kő... Futottam, gurultam, repültem… kergettek. Most meg...? Hirtelen áll és elcsendesedik körülöttem a világ, ág-karjaim nyúlnak az ég felé. Rövidkék, az igaz, de mégis ágak. Az ott egy halkan csobogó patak, a köveken moha nő. Körülöttem hallgatag erdő, óriás fákkal, néha levél hull.

-  Hol vagyok? Ki vagyok? 

- Magonckám! - szólal meg mellettem Tölgy Anyó - Csak álmodtál! Tudod, a fák is álmodnak néha, hogy ne unják annyira az egy helyben ácsorgást. Vad utazásokat, embert, állatot... jövőt... Az ilyen vén tölgyek, mint én, inkább csak a múltat. 

Kicsit elszégyellem magam, de azért örülök nagyon. Hiszen ez itt az én erdőm. Jó volt utazni, repülni, futni is... De még jobb elnyújtózni ebben a napsütéses csendben. Odalent valahol egy apró gyökerem növekszik, kibújva a makk-bölcsőből, idefent két, csepp levelemet nyújtom a Nap felé: ez a valóság. Valahol madár szól, emberek énekelnek. 

Béke van, ez a minden. 

1. feladat

Írjunk egy maximum 200 szavas történetet a következő hívómondatra: "Hogyan kerültem én ide?" Írjuk le elsőre, ami jön, és ha készen van, utána kezdjünk neki csak a csiszolgatásnak.

Bár kicsit módosítottunk a feladaton, az ötletet hozzá ez a blogbejegyzés adta: http://muveszetesonismeret.wordpress.com/2014/06/16/kreativ-irasgyakorlatok/

Üdvözlünk az oldalunkon!

Minden írónak szüksége van gyakorlásra, fejlődésre, hogy egyre jobb és jobb írásokat adhasson ki a keze közül. Ez az oldal egy baráti kezdeményezés, amely pont ezért jött létre. Mi, hárman úgy gondoltuk, szükségünk van a kihívásra, és tudnánk egymást segíteni a fejlődésben. Emellett pedig szórakoztathatunk titeket, Olvasókat is. :)

Minden héten kapunk egy írástechnikai feladatot, amelyre mindhárman megírjuk a saját történetünket. Ezeket a történeteket kielemezzük egymás között, darabokra cincáljuk, és felfedjük a gyengeségeiket és erősségeiket. A cincálás után csiszolgatjuk még egy kicsit, végül elétek tárjuk, hogy ti is elmondhassátok róla a véleményeteket.

Hamarosan felkerül az első heti feladat és a hozzá tartozó írások, és kíváncsian várjuk a véleményeteket. :)

Jó olvasást mindenkinek!

Dorka, Júlia és Spirit